Объекты всемирного наследия в Венгрии: Будапешт

WORLD HERITAGE SITES

IN HUNGARY

Budapest – the Banks of the Danube, the Buda Castle Quarter and Andrássy Avenue The Danube riverside panorama of Budapest and the Buda Castle Quarter was the first of the nominated sites in Hungary to be inscribed on the UNESCO World Heritage List, in the category of cultural heritage by the UNESCO World Heritage Committee, in 1987. In 2002 – with the extended borderline of the World Heritage Site – the Heroes’ Square and its surroundings, the Millennium Underground Railway as well as Andrássy Avenue and its surrounding also became part of the World Heritage. The rich history of the Hungarian capital and the historical urban development of Central Europe, interspersed with periods of destruction and revival, comes to life simultaneously through the architectural works of the urban landscape divided by the Danube, which

MAGYARORSZÁG

VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍNEI

Budapest – a Dunapartok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út Budapest dunai panorámája és a Budai Várnegyed volt az első magyarországi helyszín, amelyet 1987-ben az UNESCO Világörökségi Bizottsága felvett a Világörökségi Listára, kulturális örökség kategóriában. 2002-ben a világörökségi terület határainak kibővítésével a Hősök tere és környéke, a Millenniumi Földalatti Vasút, valamint az Andrássy út és annak környezete is a világörökségi helyszín részévé vált. A magyar főváros megjelenésében egyszerre tükröződik a magyar főváros gazdag múltja és Közép-Európa történelmi városfejlődése, amelyet a pusztulás és az újjászületés váltakozó korszakai formáltak. A Duna két partja így együtt adja a város páratlan panorámáját. A világörökségi terület a római kori elterjedt magas szakmai és művészeti színvonalú városfejlesztési törekvéseit t testesíti meg. Az 1885-ben megnyílt Andrássy út mentén a korszak jelentős építészeti stílusainak reprezentatív alkotásai találhatók. Kiemelkedik közülük Ybl Miklós neoreneszánsz Operaháza, melynek belső tereit Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan munkái díszítik; a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett Drechsler-palota; az art nouveau stílusú Párizsi Áruház; a régi neoreneszánsz Zeneakadémia; a Kodály körönd és a Hősök tere közötti impozáns paloták és villák, valamint a historizáló stílusban épült Szépművészeti Múzeum, mely neoreneszánsz és neoklasszicista jegyeket hordoz. Budapest kiváló példája a kulturális hatások befogadásának és továbbadásának, Közép-Európa történelmi városfejlődésének, amelyet pusztulás és megújulás korszakai határoztak meg. A Duna két partjának festői tája harmonikus egységet alkot a társadalom és a természeti környezettel, változatos morfológiai jegyeket mutat. bridge, the Liberty Bridge – are located within the boundaries of the site. The architectural ensemble of Andrássy Avenue and its surroundings (Heroes’ Square (Hősök tere), City Park (Városliget), the quarters and public buildings of the historic centre within Small Boulevard (Kiskörút), and Inner- Erzsébetváros) reflects the high professional and architectural-artistic quality of the urban development aspirations that were widespread in the second half of the 19th century. On the avenue, inaugurated in 1885, you can find outstanding works of the architectural styles of the time, including the Opera House designed by Miklós Ybl in Neo-Renaissance style, richly decorated in its interiors with works by Mór Than, Károly Lotz and Bertalan Székely, as well as the Drechsler Palace designed by Ödön Lechner and Gyula Pártos, the Art Nouveau building of the Paris Department Store, the old Neo-Renaissance Academy of Music, the imposing palaces and villas between Kodály körönd and Heroes’ Square along with the Museum of Fine Arts, built in historicist style with Neo-Renaissance and Neoclassical features. Budapest is an outstanding example of a centre for receiving and transmitting cultural influences, for the historical urban development of Central Europe determined by periods of destruction and renewal as well as for the picturesque landscape of the two banks of the Danube existing in a harmonious interaction with the society and the natural environment with diverse morphological features. A Budai Várnegyed tipikus középkori és barokk stílusú, amely élesen elkülönül a gyűrűs-radiális szerkezetű Pesttől, amely tágas, egyedülállóan homogén építészeti megjelenésével, és jelentős középületeivel tűnik ki. Kiemelkedő példája ennek az Andrássy út és környéke, amely a 19. század végének városfejlesztés egyik legmeghatározóbb alkotása, pompás építészeti stílusok gyűjteménye. A történelmi településkép részeként a Duna két partjának képe egyedülállóan tükrözi a társadalom és a természeti környezet harmonikus együttműködését: a részben erdős Gellért-hegy a Citadellával, a Budai-hegység, a széles Duna a szigeteivel, valamint a pesti oldal sík, enyhén emelkedő területe. A világörökségi terület a Margit híd és a Szabadság híd között terül el, és magában foglalja a Budai Várnegyed monumentális épületeit: a Budai Várat, amely jelenleg a Budapesti Történeti Múzeumnak, a Nemzeti Széchényi Könyvtárnak és a Magyar Nemzeti Galériának ad otthont, valamint a szűk, középkori polgári városrészt, ahol megtalálható a Mátyás-templom és a Halászbástya – Schulek Frigyes híres építészeti alkotásai. Pest meghatározó épületei közé tartozik a Steindl Imre által tervezett historizáló neogótikus Parlament, a neoreneszánsz Magyar Tudományos Akadémia épülete, az art nouveau stílusú Gresham-palota, a magyar romantikus építészet kivételes alkotása, a Pesti Vigadó, valamint a Központi Vásárcsarnok, amely a magyar historizmus tégla építészetének mesterműve. A Budát és Pestet összekötő hidak a város panorámájának domináns elemei, közülük négy a világörökségi területen belül található: a Széchenyi Lánchíd (Buda és Pest első kőhídja), amelyet W.T. Clark klasszicista stílusban tervezett, és 1849-re fejeztek be, a historizáló stílusú Margit híd Ernest Goüin tervei alapján, az 1903-ban átadott Erzsébet híd (a világ első acélpólyás lánchídja), valamint a város legrövidebb hídja, a Szabadság híd. Az Andrássy út és környéke (Hősök tere, Városliget, a Kiskörút belső részén lévő negyedek és középületek, valamint a Belvárosi Erzsébetváros) építészeti együttesével a 19. század második felében Avenue, and introduced to the public on the 2nd of May 1896. Budapest preserved the structural and urban features of its former settlements: the Buda Castle Quarter with its typical medieval and Baroque style which is sharply distinct from the ring-radial structured Pest with its vast, uniquely homogeneous architectural appearance interspersed with its remarkable public buildings. A significant example of the latter is Andrássy Avenue and its surroundings as it is one of the most defining works of the urban development ambitions of the late 1800s, an imposing collection of architectural styles of the age. As part of the historic settlement landscape, the scenery of the two banks of the Danube is a unique representation of the harmonious interaction between the society and the natural environment: the partly sylvan Gellért Hill with the Citadel, the Buda Hills, the broad river Danube with its islands, and the flat, slightly ascending terrain of Pest. The World Heritage Site, ranging from the Margaret Bridge to the Liberty Bridge, includes the monumental buildings of the Buda Castle Quarter, the Buda Castle, which is now home of the Budapest History Museum, the National Széchényi Library, and the Hungarian National Gallery, and the narrow, medieval civic town district where Matthias Church and Fisherman’s Bastion, the famous architectural works of Frigyes Schulek can be found. The predominant structures of Pest are the historicizing Neo-Gothic building of the Parliament, designed by Imre Steindl, the Neo-Renaissance Hungarian Academy of Sciences, the Art Nouveau Gresham Palace, the Pesti Vigadó as an exceptional work of Hungarian Romantic architecture, and the Central Market Hall, a masterpiece of the brick architecture of Hungarian Historicism. The bridges connecting Buda and Pest are dominant parts of the city’s panorama, four of them – the Széchenyi Chain Bridge (the first stone bridge of Buda and Pest) designed by W.T Clark in a classicist style and completed by 1849, the Margaret Bridge, which was endowed with a historicizing style by Ernest Goüin, the Elisabeth Bridge (the world’s first steel pylon chain bridge) inaugurated in 1903, and Budapest’s shortest előtt a nagy kiterjedésű, nyílt gyepeken legeltek. A közvélekedéssel ellentétben a Hortobágy pusztája (jelentése: puszta, elhagyott terület) az elmúlt 10–12 ezer évben nem volt zárt erdőkkel borított, és a talajok elszikesedése – amelyet korábban az erdőirtás utáni folyamatként feltételeztek – nem a folyószabályozások és a vizes élőhelyek lecsapolásának következménye volt. A jelenlegi tudományos ismeretek szerint a változatos szikes növénytársulások – a kopár talajfelszíntől a szikes gyepeken, réteken át a sekély mocsarakig – a Kárpát-medence legősibb élőhelytípusai közé tartoznak. Mintegy ötezer évvel ezelőtt egy hosszú folyamat indult el, amely során a vadon élő nagytestű patások helyét fokozatosan az állandóan vagy időszakosan a nagy síkságokon megtelepedő, keleti nomád állattartók háziállatai vették át. A Hortobágy tája valószínűleg ismerős lehetett a magyar honfoglalóknak, bár a puszták termékenysége itt valószínűleg nagyobb volt, mint a Kárpátoktól keletre eső sztyeppéken. A magyar történelem ezer éve alatt a Hortobágy mindig közös legelőként funkcionált: előbb királyi birtokként, majd Debrecen és más környező városok külső legelőjeként, az elmúlt 70 évben pedig állami tulajdonként. Az emberi közösségek a területen már a neolitikum óta léteznek, bár a legkorábbi tájléptékű változást a réz- és bronzkori több száz kurgán jelent. A korai középkorban a tájat kis falvak laza hálózata tagolta. A Hortobágy valódi „pusztasággá” a tatárjárás után vált, amikor teljesen elnéptelenedett. A 17. század második felétől kereskedők és utazók számára kialakított, 10–12 kilométerenként elhelyezkedő csárdák és hidak épültek a Magyar Alföldet átszelő kereskedelmi utak mentén. A Hortobágy jelképe és egyik legismertebb műemléke az 1827 és 1833 között épült Kilenclyukú híd. Szintén a magyar pusztát jellemzői a gémeskutak nagy száma, amelyeket az állatok itatására használnak. A Tisza szabályozása a 19. század közepén kezdődött, ennek eredményeként a részben csatornázott folyó már nem tudta ellátni vízzel egykori ártéri mozaik élőhelyeit, ami a szikes növényzet másodlagos of aurochs and wild horses grazing on the largely open grassland area before the arrival of humans. Contrary to the popular belief, the Hortobágy Puszta (wasteland, abandoned area) was not covered by closed forests in the past 10-12 thousand years, and the salinization of the soils – previously presumed to have originated after deforestation – was not caused by river regulations and wetland drainage. According to the current state of scientific knowledge, the diverse alkaline plant associations – from the barren soil surface to the alkaline grasslands, meadows and shallow marshes – are among the oldest habitat types of the Carpathian Basin. A long process started approximately five thousand years ago, during which the large ungulates living in the wild were gradually replaced by domestic animals due to the eastern livestock keeping nomads, settled on the great plains for shorter or longer periods of time. The Hortobágy could be a familiar landscape to the Hungarian conquerors arriving from the steppes, although the pastures here were probably more productive than the ones east of the Carpathians. During the thousand years of Hungarian history, the Hortobágy has always been a communal grazing ground, either as a royal estate, external pasture of the neighbouring towns, such as Debrecen, or the property of the state, as in the past 70 years. Human communities were established in the area from the Neolithic, although the earliest distinctive changes to the landscape are marked by the hundreds of kurgans – or Cuman mounds – built in the Copper and Bronze Ages. In the early Middle Ages, a loose network of small villages diversified the landscape. The Hortobágy turned into a true wasteland, a real ‘puszta’ after the Mongol invasion of Hungary, becoming a desolate, unpopulated area. From the second half of the 17th century, roadside inns catering to merchants and travellers were established 10-12 kilometres apart along the merchant roads crossing the Great Hungarian Plain, and bridges were built to make transport easier. A famous example and emblematic structure of the Hortobágy is the Nine- arched Bridge built between 1827 and 1833. Also representatives of the Hungarian Puszta