Национальный парк Хортобадь: Пушта

HORTOBÁGY NATIONAL PARK –

THE PUSZTA

The ‘Hortobágy National Park – the Puszta’ property was inscribed on the World Heritage List by the UNESCO World Heritage Committee in 1999 as a cultural landscape. According to the decision of the Committee the Hungarian Puszta is an exceptional surviving example of a cultural landscape shaped by a pastoral society that managed to retain the biological diversity of the Hortobágy pastures for many thousand years by keeping livestock outdoors, practicing a kind of animal husbandry that represents a harmonious interaction between people and nature. The Puszta is a complex mosaic of natural grasslands, loess ridges, saline pastures, meadows and different-sized wetlands, that has been presented ideal conditions for pastoralism since prehistoric times. The original image of the landscape was defined by the waters and the herds

HORTOBÁGYI NEMZETI PARK –

A PUSZTA

A „Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta” helyszín 1999-ben, kultúrtájként került fel a Világörökségi Listára. A Bizottság döntése szerint a magyar puszta kivételes, fennmaradt példája annak a kulturális tájnak, amelyet egy pásztorközösség formált, és amely az elmúlt több ezer év során megőrizte a hortobágyi legelők biológiai sokféleségét azáltal, hogy az állatokat kint tartották, és olyan állattenyésztést folytattak, amely harmonikus kapcsolatot jelent az ember és a természet között. A puszta természetes gyepek, löszhátak, szikes legelők, rétek és különböző méretű vizes élőhelyek komplex mozaikja, amely ősidők óta ideális feltételeket nyújt a pásztorkodás számára. A táj eredeti képét a vizek és az őshonos vadon élő szarvasmarhafélék – az őstulok és a vadlovak – csordái és ménesei határozták meg, amelyek az ember megjelenése egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, amely a Ramsari Egyezmény hatálya alatt áll. A tájrehabilitációs programoknak, a vizes élőhelyek és gyepek helyreállításának, valamint a hagyományos, extenzív legeltetésnek köszönhetően a világörökségi terület túlnyomó része természetes vagy természetközeli élőhelyekkel borított, változatos növény- és állatvilággal. A szikes gyepek, legelők, rétek és vizes élőhelyek növénytársulásai, valamint a halastavak nemzetközi jelentőségűek a nagy számban fészkelő és vonuló madárpopulációk miatt. Az ősszel a területen átvonuló több százezer daru látványa különösen lenyűgöző természeti jelenség. A hagyományos földhasználat fő elemei – az extenzív legeltetés, részben hagyományos állatfajtákkal, valamint a természetes állapotukban megőrzött, emberi használaton kívüli területek – máig jelen vannak, megőrizve a kultúrtáj szerkezetét és funkcionális összetettségét. A táj ember alkotta elemei, amelyek a hagyományos földhasználatot szolgálják (kutak, csárdák, hidak, ideiglenes szálláshelyek) anyagukban (vályog, nád), formájukban, szerkezetükben és használati extensions, the area of the Hortobágy National Park is recently more than 80 000 ha large, nearly 75 000 ha of which is a world heritage site. Being the all-time largest protected area of Hungary, the site is surrounded by an almost 100 000 ha buffer zone, having predominantly a landscape protection function. The Hortobágy National Park is also a UNESCO Biosphere Reserve, and nearly one third of its territory is a wetland of international importance, protected by the Ramsar Convention. As a result of the landscape scale restoration projects, reconstruction of the wetland and grassland biotopes and practicing extensive grazing as the method of animal husbandry, the vast majority of the world heritage site is covered by natural or near-natural habitats with rich and diverse flora and fauna. The plants associations of the alkaline grasslands, pastures, meadows and wetlands, as well as the fishponds are of international importance considering the large number and mass populations of nesting and migration of bird species. The migration of the hundreds of thousands of cranes through the area during the fall is an especially spectacular event. elterjedéséhez vezetett. Főként a 20. század első felében mintegy 1500 kilométer hosszú csatornarendszert hoztak létre a Hortobágyon a megmaradt mocsarak lecsapolására, a kiszáradt legelők öntözésére, illetve rizstermesztés céljából. Magyarország első nemzeti parkját fél évszázada alapították 52 000 hektáron, hogy megóvják és megőrizzék a puszta természeti értékeit, növény- és állatvilágát, jellegzetes táját, továbbá zavartalan élőhelyet biztosítsanak a puszta egyedülálló fészkelő- és vonuló madárfajainak, továbbá hitelesen megőrizzék és bemutassák a puszta hagyományos életmódját, a kihalás szélén álló ősi magyar állatfajtákat és a hortobágyi pásztorkodás kulturális örökségét. Számos bővítésnek köszönhetően a Hortobágyi Nemzeti Park területe jelenleg meghaladja a 80 000 hektárt, amelyből csaknem 75 000 hektár a világörökségi helyszín területe. Magyarország legnagyobb védett természeti területét, egy közel 100 000 hektáros védőövezet vesz körül, amelynek főként tájvédelmi funkciója van. A Hortobágyi Nemzeti Park UNESCO bioszféra rezervátum is, területének közel are the well poles or sweeps, which are used to water animals. The regulation of River Tisza started in the middle of the 19th century, as a result of which the partly canalized, dammed river could not provide water for the biotope mosaics on its former floodplain anymore, leading to the extension of the saline soil and vegetation that was already present in the area. Mainly in the first half of the 20th century, a 1500-kilometer-long canal network was established on the Hortobágy for the purpose of draining the remaining wetlands, providing irrigation for the dried- out pastures, and rice cultivation. The first national park of Hungary was founded half a century ago on 52 000 ha of the Hortobágy to protect and preserve the natural values of the Puszta, its flora and fauna, its characteristic landscape, providing an undisturbed environment for its unique nesting and migratory bird species, as well as preserving and showcasing the traditional lifestyle on the wasteland, the near-extinct ancient Hungarian animal breeds, and the cultural heritage of the Hortobágy in an authentic manner. Due to numerous módjukban őrzik az évszázadok során kialakult sajátosságokat és technológiákat. A földhasználathoz kapcsolódó pásztor-, kézműves és egyéb közösségi hagyományok (népszokások, vásárok) megőrzése tudatos gyakorlásuk és továbbadásuk révén biztosított a jövő nemzedékeinek. A puszta kultúrtája kiemelkedő esztétikai értékkel bír, festői, drámai mintázatokat és táji elemek összhangját mutatja, ami egyedi karaktert és vizuális egységet ad a helyszínnek. A töretlen látóhatárt csak ritkán törik meg fák, fasorok, települések vagy vonalas létesítmények (pl. vezetékek). A táj arányai évszázadokon át számos művészt, költőt és írót inspiráltak. A világörökségi területen szinte nincs állandó emberi lakosság, de a legeltetési szezonban, áprilistól október- novemberig több száz állattartó legelteti itt az állatait. A hagyományos pásztorkodás életmódja – a hozzá kapcsolódó társadalmi szokásokkal és kézműves tevékenységekkel együtt – a szellemi kulturális örökség részét képezi, és felvették a Nemzeti ICH Jegyzékbe. The main elements of historic land-use (extensive grazing, partly with traditional breeds of domestic animals, as well as the unused areas sustained in their natural conditions) are still present today, preserving the structure and functional complexity of the cultural landscape. The human- made elements of the landscape built to serve traditional land-use (dug wells made of wood, taverns, bridges, temporary accommodations) preserve in their materials (adobe, reed), forms, structural constructions (or the characteristic absence of certain structures, such as fences) and the ways of their use the features and technologies that evolved throughout the centuries. The observation of pastoral, handicraft and other community traditions (folk customs, fairs) related to the use of the land is ensured by consciously practicing and passing them to future generations. The cultural landscape of the Puszta represents an outstanding scenic quality, with picturesque, dramatic patterns and combinations of landscape features which give the site a distinctive character with aesthetic qualities and topographic and visual unity. The unbroken horizon is only occasionally disrupted by trees, groves, settlements or linear establishments (e.g. by wire lines). The proportions of the landscape’s scenery have inspired a number of artists, poets and writers throughout the centuries. There is almost no permanent human population within the world heritage site, but in the grazing season, from April to October-November, hundreds of livestock farmers graze their animals here. Their traditional pastoralism – along with the related social customs and handicraft activities – also manifests in their intangible cultural heritage.

TÜRKI MEDENIÝETINIŇ KEMALA

GELMEGINDE TÜRKMENLERIŇ

ORNY Han-Durdy Kurbanow taryhy ylymlaryň kandidaty, Türkmenistanyň Ylymlar akademiýasynyň Taryh we arheologiýa institutynyň ylmy işleri boýunça direktoryň orunbasary Müňlerçe ýyllaryň dowamynda döredilen baý medeni mirasy bolan Türkmenistan, türki dünýäsiniň möhüm şahasydyr. Muny köp sanly arheologiki ýadygärlikler, şeýle hem gadymy we orta asyr alymlarynyň, taryhçylarynyň we syýahatçylarynyň ýazgylaryny öz içine alýan ýazuw çeşmeleri hem subut edýär. Türkmen halkynyň Milli Lideri, Türkmenistanyň Halk Maslahatynyň başlygy Gurbanguly Berdimuhamedow: «Dünýäniň iň gadymy halklaryndan biri bolmak bilen, türkmenler dünýä medeniýetiniň hazynasyna, adamzadyň ruhy we medeni ösüşine ägirt uly goşant goşdy» [Berdimuhamedow (2008), 11-12] diýmek bilen halkymyzyň dünýä medeniýetine mynasyp goşant goşandygyny örän jaýdar belleýär. Türkmenistanyň bir ýarym müňden gowrak taryhy we medeni ýadygärlikleri halk taryhynyň şöhratly sahypalaryna şaýatlyk edýär. Gadymy Merwiň, Köneürgenjiň we Nusaýyň ýadygärlikleriniň hatarynda «Beýik Ýüpek ýoly: Zarafşan-Garagum şahasy» UNESCO-nyň Bütindünýä mirasynyň sanawyna girizildi. Türki dünýäsiniň wekilleri iň gadymy dini binalary döredenlerdir, olaryň arasynda Ahal welaýatynyň Gökdepe etrabynda ýerleşýän Pessejik depe ýadygärliginden tapylan diwar suratlarynyň iň gadymy nusgalaryny mysal getirmek bolar. Pessejik-depe ýadygärliginiň miladydan öňki VI-V müňýyllyklara degişli diwar suratlary Jeýtun medeniýetine degişlidir. Onda mezolit döwrüniň taýpalarynyň aw däp-dessurlaryna degişli şekiller şekillendirilipdir. IV-II müňýyllyk şäher ösüşiniň ajaýyp däpleri we türkmen topragynda