Традиция синего окрашивания в Венгрии

BLUE DYEING TRADITION

IN HUNGARY

The heritage element titled “Blaudruck/ Modrotisk/Kékfestés/Modrotlač – the tradition of resist block printing and indigo dyeing in Europe” was inscribed on the UNESCO Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity in 2018 as a result of the cooperation of five countries. Austria, Germany, the Czech Republic, Slovakia, and Hungary jointly nominated this shared heritage with the active involvement of blue-dyeing workshops and masters, and its preservation continues to be supported through close professional and diplomatic collaboration among the participating states.

A KÉKFESTÉS HAGYOMÁNYA

MAGYARORSZÁGON

A „Blaudruck/ Modrotisk/ Kékfestés/ Modrotlač – a batikolásos mintázás és indigófestés hagyománya Európában” című örökségi elemet 2018-ban vették fel az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Reprezentatív Listájára öt ország – Ausztria, Németország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – együttműködésének eredményeként. Az országok közösen – a kékfestő műhelyek és mesterek aktív részvételével – jelölték ezt a közös örökséget, melynek a megőrzését ma is szoros szakmai és diplomáciai együttműködés támogatja. Ennek része az évente Magyarországon, iskolákban. A solymászok – társadalmi vagy kulturális háttértől függetlenül – közös etikai és gyakorlati normákat vallanak, és aktívan részt vesznek a ragadozómadarak védelmében is. A solymászat tehát nemcsak történelmi örökség, hanem kortárs kulturális hagyomány is. Határokon átívelő értékeket, technikákat és szimbólumokat közvetít, amelyek összekötik a különböző nemzetek embereit. Magyarországon a solymászat szervezett formában zajlik különböző civil egyesületek működésén keresztül. Ezek közül a legrégebbi a Magyar Solymász Egyesület, amelyet 1939- ben alapítottak, és amely tagja a Nemzetközi Solymász Szövetségnek is. Ezek a szervezetek meghatározó szerepet játszanak az etikai irányelvek kialakításában, a természetvédelem hangsúlyozásában, valamint a ragadozómadarak tartására és tenyésztésére vonatkozó szabályok lefektetésében és betartatásában. Az egyesület gondoskodik a solymászat hiteles képviseletéről, valamint annak nyilvános bemutatásáról, többek között rendezvényeken, történelmi bemutatókon, kiállításokon, expókon és kiadványokon keresztül. A solymászat egy összetett tudásformát képvisel, mivel a madarak kiképzése nagy tapasztalatot, türelmet és jelentős időráfordítást igényel. A vadászatot gyakran közösségi keretek között gyakorolják, amely szoros együttműködést feltételez nemcsak a solymászok között, hanem az emberek és a hagyományban szerepet játszó állatok – különféle ragadozómadár-fajok, vadászkutyák és vadászgörények – között is. Magyarországon a solymászat hagyományosan gyalogosan történik, és gyakorlása szorosan kötődik az évszakokhoz, a természet ritmusához és a ragadozómadarak költési időszakaihoz. cultural tradition. It unites people across borders through shared values, techniques, and symbols. In Hungary, the tradition of falconry is practiced in an organized manner through various civil associations. The oldest among them is the Hungarian Falconry Association (founded in 1939), which is also a member of the International Association for Falconry. These civil organizations play a key role in defining ethical guidelines, placing a strong emphasis on nature conservation, and establishing as well as enforcing rules related to keeping and breeding birds of prey. The association also ensures the authentic representation and public presentation of falconers, and promotes falconry through participation in various events, historical reenactments, exhibitions, expos, and publications. Falconry represents a form of complex knowledge, as the training of birds requires extensive experience, patience, and considerable time. Hunting is most often practiced in a communal context, presupposing close cooperation not only among falconers themselves but also between humans and the animals that are integral to the tradition (different species of birds of prey, hunting dogs, and ferrets). Falconry in Hungary is traditionally carried out on foot, its practice being strictly tied to the seasons, the rhythms of nature, and the breeding periods of the birds of prey. Egyéni mesterek és családok telepedtek le Magyarországon, így kezdett el növekedni a festők száma is. Így folytatta például a szászországi Sorauból származó Kluge család hét generáción keresztül a mesterséget. A 18. század közepén a textilt mintázó vászonnyomók a pigmentet és pácnyomást alkalmazták, a festők a kék szín előállítására a festőcsüllenggel (festőnövény neve) való festést használták. Bár az indigó már a középkorban ismert volt, elterjedése csak a folyamatos import kezdetétől indult meg. A kékfestés egyik specializált ága a 18. század végén alakult ki, amely az indigó alapú dúcnyomást és textilfestést jelentette. A 20. században az indigó mellett megjelentek a jobb minőségű, szintetikus indigó, az úgynevezett „indantrén”, és ezzel együtt a gépesített dúcnyomás is elterjedt. Mindkét technológia jelen van az öt magyarországi kékfestőműhelyben. A legtöbb magyar műhelyben egyszerre több generáció űzi a mesterséget, néhány helyen akár három generáció is együtt dolgozik. Ez biztosítja a hagyomány megőrzését és folyamatos életképességét. A hagyomány tovább él a fiatalabb kékfestő generációk és divattervezők támogatásával, akik az indigóval festett anyagokat és technikákat beépítik a kortárs divattervezésbe. Individual wanders and families settle down raising the numbers of those involved in the craft of tinctorials in Hungary. This is how the ancestors of Kluge family from Sorau, Saxony, continued the craft which took place over seven generations. In the middle of the 18th century the textile printing instruments used pigment and pickle squeezing, allowing the painters used the wood to produce the colour blue. However the carbon was already known in the middle of ages, spreaded only after the beginning of the ongoing importing. One specialized branch of the blue dye craft, came about from the end of the 18th century, means the special process of the stanchion printing and textilepainting with carbon. From the 20th century beside painting with carbon appeared the synthetic carbon with better quality, the so-called „indantren”, and connection to that the stanchion printing spreaded. Both technology are presented in five workshops of blue dye craft in Hungary. In most Hungarian workshops, several generations practice the craft simultaneously, with some involving three generations working side by side. This ensures the preservation and continued vitality of the heritage. Its safeguarding is further supported by the younger generations of blue-dyers and fashion designers, who integrate indigo-dyed fabrics and techniques into contemporary fashion design. Part of this effort is the annual international blue-dyeing meeting and festival held in Hungary, in the town of Nagynyárád, which is home to one of the traditional workshops. The spread of the craft of blue dye in Europe relates to the Flemish, who were maintaining this craft from the 8th century. The earliest craftmanship of blue dye was formed in Vienna in 1208. The first working partnership began in Hungary with the cooperation of the cities: Lőcse, Eperjes, Igló and Késmárk. In the second half of the 18th century were too many employees in the textiles and craft of tinctorial came into existence in the territory near to the Western part of Hungary. Nagynyárádon megrendezett nemzetközi kékfestő találkozó és fesztivál is, amely otthont ad az egyik hagyományos műhelynek. A kékfestés mesterségének európai elterjedése a flamandokhoz kötődik, akik már a 8. századtól űzték ezt a mesterséget. Az első kékfestő műhely Bécsben jött létre 1208-ban. Magyarországon az első munkakapcsolatok Lőcse, Eperjes, Igló és Késmárk városok együttműködésével jöttek létre. A 18. század második felében a textilipar és a festőipar egyaránt jelentős létszámú dolgozót foglalkoztatott Nyugat- Magyarország közelében. the establishment of the Lipica stud farm in present-day Slovenia in 1580. The Lipizzan horse is valued not only for its exceptional physical and mental qualities but also for its prominent role in classical dressage, festive events, therapeutic programs, and sustainable tourism. Traditional breeding is based on documented bloodlines, centuries- old expertise, and a trust-based relationship between horse and human. Knowledge is passed down through generations, with practical training relying heavily on close cooperation between experienced and novice breeders. The communities involved—including state stud farm employees, private breeders, village families, and craftspeople—play an active role in preserving this heritage. The Lipizzan International Federation (LIF) serves as an important international platform for sharing Magyar Monarchiához nyúlik vissza, kezdve a lipicai ménes alapításával 1580-ban a mai Szlovénia területén. A lipicai ló értékét nemcsak kivételes testi és lelki tulajdonságai adják, hanem jelentős a szerepe a klasszikus díjlovaglásban, ünnepi eseményeken, terápiás programokban és fenntartható turizmusban is. A hagyományos tenyésztés dokumentált vérvonalakon, évszázados szakértelmen és a ló és ember közötti bizalmon alapuló kapcsolaton nyugszik. A tudás generációról generációra száll, a gyakorlati képzésben pedig kulcsszerepet kap az együttműködés a tapasztalt és kezdő tenyésztők között. A tenyésztésben részt vevő közösségek – az állami ménesek alkalmazottaitól a magán tenyésztőkön és falusi családokon át a kézművesekig – aktív szerepet vállalnak az örökség megőrzésében.